Wosinsky Mór emlékmű

A hosszabb ideig látványos löszfalakkal szegélyezett földúton sétáltunk fel az erdei pihenőhelyhez. Az őszi erdő nagyon szép. Viszont a ködös idő miatt a kilátásból túl sokat nem láttunk.

Wosinsky (vagy Wosinszky) Mór a lengyel származású, s az 1830-as lengyel felkelés leverése után Magyarországra emigráló Wosinsky József gyógyszerész és a pesti illetőségű Glatz Katalin fiaként 1854. március 28-án Tolnán látta meg a napvilágot.
Wosinsky Mórt apja papi pályára szánta, s az ehhez szükséges neveltetésről is gondoskodott. A kis Mór iskolai tanulmányait a kalocsai gimnáziumban kezdte meg, majd a 6. osztálytól papi pályára lépett. 1871 őszén felvették a pécsi papnevelde filozófiai osztályába, s 1872. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Pécsett pappá szentelték. 1872–1879 között a Baranya megyei Gödrén teljesített kápláni szolgálatot, majd az apáti plébániára került szintén kápláni titulussal. 1881-ben plébánosnak nevezték ki Lengyelre, ahol közelebbi kapcsolatba került gróf Apponyi Sándorral és családjával, akinek hatására az addig is meglévő tudományos érdeklődése óriási lendületet kapott. Lelkészi teendői és egy új iskola építtetése mellett szinte minden idejét a tudománynak, azon belül is elsősorban a régészetnek szentelte. Apponyi felismerte Wosinsky tehetségét, s nagylelkűen támogatta kutatásait, pl. kivágatta azt az erdőrészt, ahol egyszer egy régi földvárra bukkantak.
A fiatal tudós-plébános meghálálta a gróf bizalmát, hiszen a nagyszabású ásatások után – amikor is feltárta a lengyeli őskori telepet –, 1886-ban több mint 12 ezer darab lelettárgyat (csontokat, szerszámokat, edényeket és használati eszközöket stb.) mutathatott fel. A felfedezést hazai és külföldi lapokban publikálta, s 1889 folyamán Bécsben és Párizsban is előadásokat tartott e témából. Tudományos karrierjének megindulása kihatott az egyházi pályafutására is. Egyre jövedelmezőbb helyeken töltött be plébánosi, majd esperesi tisztséget, míg végül 1901-ben megkapta a malocsádi címzetes apátságot. Ekkor már túl volt mindhárom hosszabb külföldi tanulmányútján, mivel 1885-ben Németország, Dánia, Svédország és Norvégia volt a régészeti célzatú utazása célja; 1887-ben Egyiptomot, Törökországot, Görögországot és a Szentföldet kereste fel; 1895-ben pedig gróf Zichy Jenő kaukázusi expedíciójában vett részt.
Wosinsky Mór már 1889-től tagja volt az MTA régészeti bizottságának, illetve előadója az országos Ethnographiai Társulat paleontológiai osztályának. 1890-től a müncheni Anthropologiai Társulat, 1891-től a római Arkadiai Akadémia tagja lett, majd 1892-ben az MTA levelező tagjává választották.
1896-ban, a Millenium keretében az általa feltárt Tolna megyei leletekből megalapította a Tolna Vármegyei Régészeti Múzeumot. A múzeum, melynek gyűjteménye korábban Apponyi lengyeli kastélyába volt elhelyezve, 1898. június 1-én nyílt meg. Az első igazgatója természetesen Wosinsky Mór lett, s az sem meglepő, hogy később róla nevezték el magát az intézményt is, ami máig a Wosinsky Mór Megyei Múzeum nevet viseli.
Wosinsky Mór 1907. február 22-én Szekszárdon halt meg.